Már szinte közhelynek számít az a tény, hogy a gyermekek, ösztönösen széles skálán gondolkodnak. Ezt talán úgy lehetne érthetőbbé tenni, hogy gyerekként, amikor egy új helyzettel találkoztunk, akkor kipróbáltunk minden lehetőséget ahhoz, hogy egy problémára megtaláljuk a megoldást.

Az első ehhez köthető emlékem az volt, amikor kb. 8 éves lehettem, és az apán odatett, hogy fürdessem meg a kutyát. Hát minden megoldást kipróbáltam, a locsolástól az alámerítésig, minden csuromvizes lett és szappanhabos, amire tiszta lett a jószág. Ahogyan előre haladtunk az oktatásban egyre inkább kimaradt az életünkből a játékosság, és egyre jobban összeszűkült a megoldások lehetősége, hiszen azt hitették el velünk, hogy a matematika a tantárgyak fejedelme és abban csak egyetlen megoldás létezik. Ezek után az életünkbe is gyorsan beívódott és egyfókuszú gondolkodókká váltunk. Mi tagadás, valóban hatékony és energiatakarékos formája a döntéshozatalnak.

De akkor hogyan lehetünk kreatívok?

Hadd tegyem fel a kérdést, hogy Ön hol szokott tartózkodni, amikor úgy általában a legjobb ötletei pattannak ki a fejéből? A zuhanyzóban, vagy éppen a kutyáját sétáltatja, talán kerékpározik, kocog, a tömegközlekedésen utazik, hegyet mászik…?

Nagyon kevesen mondják ilyenkor azt, hogy „a munkahelyen”. Valamiért pont a munkahelyen nem vagyunk annyira kreatívok. Sajnos én sem.

Vajon miért van ez?

Ennek az oka viszonylag egyszerű. Hadd demonstráljam. Csak hunyja be a szemét és képzelje el az átlagos napját… Bemegy az irodába, gyorsan felhajt egy bögre kávét, megnyitja az email-jét, a 43 beérkezett emailtől három miatt elsápad, az egyik ügyfele kérését biztosan tudja, hogy nem lesz képes teljesíteni, de ezt valahogy kommunikálni kell vele, közben felugrik a Facebook üzenet a telefonján, mely szerint a kis unokahuginak ma van a szülinapja… Istenem, milyen ajándékot lehetne neki vásárolni, hiszen mindene megvan már…?  Jesszusom itt olvasgatom a Facebook-ot, amikor két darab, 5 órai határidős feladatom van… Ha nem tudok időben végezni ki veszi el a gyereket az oviból/suliból…?  Hoppá, ma szerda van, és este közös focimeccs nézés lesz a srácokkal, de nem szívesen mennék, mivel a feleségem a múlt héten szóvá tette, hogy keveset foglalkozom a családdal… A kutyának elfogyott a száraztáp, ezért be kellene ugranom az Auchanba is, … Bakker holnap egy prezentációm van 2-től és még az anyagot össze sem gyűjtöttem hozzá… és így tovább, és így tovább.

Szóval, ezek a zsongások az agyunk kapacitásának 13%-át foglalják le. Ilyenkor, a számunkra bármikor hozzáférhető tudatunkat használjuk.  Ez idő alatt, az agyunk nem tudatos 87%-a viszont be van zárkózva. Nálam, határozottan tanultabb emberek azt mondják, hogy a jó ötletekért, kimondottan a nem tudatos énünk a felelős.

Amikor a zuhanyzóban állunk és éneklünk (mely a feleségem szerint kizárólag a szomszédok bosszantására alkalmas), akkor valahogy éppen rányitunk a nem tudatos agyunkra. Ilyenkor a tudatos agyunk gorombán ránk szól, hogy „hagyd már ezt a sok zöldséget, öltözz és húzzál dolgozni…!”

Bármennyire is furcsa, de a mindennapos rutinos feladatmegoldási-, és döntéshozatali kényszer, akármilyen apró is legyen is az, az egyik legjelentősebb gátlója a gondolataink szárnyalásának, a jó ötleteinknek, a kreativitásunknak.

Nem hiszi úgy-e?

Hadd bizonyítsam be, egy banális kisérlettel… Ha most Ön az irodai gépénél ül, két fontos feladat között, és lazításképpen olvasgatja ezt a bejegyzést, akkor kérem, hogy gyorsan vegyen elő egy üres lapot és rajzoljon rá, csak úgy spontánul egy házat…

Nos, ha Ön is hasonló házat rajzolt (volna), akkor tegye fel magának a kérdést, hogy:

  1. Miért négyzet alakú a ház homlokzata?
  2. Miért van pont középen az ajtó?
  3. Miért háromszög alakú a tető?
  4. Miért van magasan az ajtó fölött a két ablak?
  5. Miért van pont két ablaka a háznak?

Hát azért, mert az agyunkat baromira lefárasztja a kreatív (vagy laterális) gondolkodás, ezért általában olyan megoldásokat választunk, melyeket már 20-30-40 éve begyakoroltunk. Talán Ön is visszaemlékszik arra, hogy milyen házat rajzolt óvodás korában. Én nem lepődnék meg ha nagyon hasonlítana az általam rajzolt házra…

De itt hogyan jön itt képbe a WPC kerítés vagy akár a teraszburkolat?

Ismerve az agyunknak azon tulajdonságát, hogy a lehető legkevesebb energia felhasználásával próbálja megoldani a problémák javarészét, ezért a WPC kerítés vagy teraszburkolat megtervezésekor, kiválasztásakor majd megvásárlásakor is, a döntéseinket a jól bejáratott mintázatok alapján hozzuk meg.

Mit jelent ez a WPC kerítés / teraszburkolat esetén?

Azt, hogy bejön a kedves ügyfél és elmondja, hogy:

  • A WPC kerítés mindenképpen legyen szürke,
  • A WPC teraszburkolat legyen vörösfenyő színű,
  • A kerti járda is készüljön vörösfenyő színű WPC-ből…
  • És így tovább…

Ez a hozzáállás egyébként nagyon jól mutat a boltban, hiszen az értékesítő azonnal befogja a száját, mivel a kedves ügyfél magabiztosnak tűnik, érzékelhető, hogy már kiforrott az ízlése, előre megtervezett mindent, de mi ezzel a gond?

Az, hogy ugyanolyan lesz a háza, a kertje vagy bármije, mint még sok ezer, esetleg tízezer embertársunké és kevésbé fogja tükrözni annak a csodálatos embernek az ízlésvilágát, aki valójában bennünk lakozik.

Hogyan lehetünk a vásárlási döntéseinkkel önazonosak?

Mindig ódzkodom attól, hogy a „mindig mindent tudó” blogger érzetét keltsem, ezért kizárólag azt adom tovább, amit Edward de Bono-tól tanultam, aki a kreativitás egyik, ha nem a legismertebb atyja.

A döntéseink előtt mindig tegyük fel azt a kérdést, hogy:

Mi lenne, ha?

Mi lenne, ha a WPC kerítés nem szürke, hanem sötétbarna lenne, és nem bordázott, hanem éppen famintás?

Mi lenne, ha a WPC teraszburkolat nem vörösfenyő, hanem natúrfenyő színű lenne… Sőt nem egyszínű lenne a burkolat, hanem két színű, egy világos és egy sötét szál kombinálásával? De ki lehetne rakni akár három színből is…

Mi lenne, ha a terasz nem négyszögű lenne, hanem íves, ja és mellette több színből lennének kirakva különböző mintázatok?

És így tovább, és így tovább.

Kreatív WPC teraszburkolat, kerítés

De, miért jó ez számunkra?

Mert jól esik különbözni a másik embertől. Mindannyian szeretnénk hattyúk lenni a kiskacsák között… És a mindezt lehetővé tevő kreativitás ott van mindannyiunkban.

Üdv,
WPC -s Guru Geri

A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Az elengedhetetlen sütik weboldalunk használhatóságát segítik azáltal, hogy engedélyeznek olyan alapvető funkciókat, mint az oldalon való navigáció és a weboldal biztonságos területeihez való hozzáférés. A weboldal ezen sütik nélkül nem tud megfelelően működni.

Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie
  • wordpress_logged_in_
  • wordpress_sec

Összes tiltása
Összes engedélyezése