Kreatív WPC teraszburkolat és kerítés Edward de Bono módra!

Már szinte közhelynek számít az a tény, hogy a gyermekek, ösztönösen széles skálán gondolkodnak. Ezt talán úgy lehetne érthetőbbé tenni, hogy gyerekként, amikor egy új helyzettel találkoztunk, akkor kipróbáltunk minden lehetőséget ahhoz, hogy egy problémára megtaláljuk a megoldást.

Az első ehhez köthető emlékem az volt, amikor kb. 8 éves lehettem, és az apán odatett, hogy fürdessem meg a kutyát. Hát minden megoldást kipróbáltam, a locsolástól az alámerítésig, minden csuromvizes lett és szappanhabos, amire tiszta lett a jószág. Ahogyan előre haladtunk az oktatásban egyre inkább kimaradt az életünkből a játékosság, és egyre jobban összeszűkült a megoldások lehetősége, hiszen azt hitették el velünk, hogy a matematika a tantárgyak fejedelme és abban csak egyetlen megoldás létezik. Ezek után az életünkbe is gyorsan beívódott és egyfókuszú gondolkodókká váltunk. Mi tagadás, valóban hatékony és energiatakarékos formája a döntéshozatalnak.

De akkor hogyan lehetünk kreatívok?

Hadd tegyem fel a kérdést, hogy Ön hol szokott tartózkodni, amikor úgy általában a legjobb ötletei pattannak ki a fejéből? A zuhanyzóban, vagy éppen a kutyáját sétáltatja, talán kerékpározik, kocog, a tömegközlekedésen utazik, hegyet mászik…?

Nagyon kevesen mondják ilyenkor azt, hogy „a munkahelyen”. Valamiért pont a munkahelyen nem vagyunk annyira kreatívok. Sajnos én sem.

Vajon miért van ez?

Ennek az oka viszonylag egyszerű. Hadd demonstráljam. Csak hunyja be a szemét és képzelje el az átlagos napját… Bemegy az irodába, gyorsan felhajt egy bögre kávét, megnyitja az email-jét, a 43 beérkezett emailtől három miatt elsápad, az egyik ügyfele kérését biztosan tudja, hogy nem lesz képes teljesíteni, de ezt valahogy kommunikálni kell vele, közben felugrik a Facebook üzenet a telefonján, mely szerint a kis unokahuginak ma van a szülinapja… Istenem, milyen ajándékot lehetne neki vásárolni, hiszen mindene megvan már…?  Jesszusom itt olvasgatom a Facebook-ot, amikor két darab, 5 órai határidős feladatom van… Ha nem tudok időben végezni ki veszi el a gyereket az oviból/suliból…?  Hoppá, ma szerda van, és este közös focimeccs nézés lesz a srácokkal, de nem szívesen mennék, mivel a feleségem a múlt héten szóvá tette, hogy keveset foglalkozom a családdal… A kutyának elfogyott a száraztáp, ezért be kellene ugranom az Auchanba is, … Bakker holnap egy prezentációm van 2-től és még az anyagot össze sem gyűjtöttem hozzá… és így tovább, és így tovább.

Szóval, ezek a zsongások az agyunk kapacitásának 13%-át foglalják le. Ilyenkor, a számunkra bármikor hozzáférhető tudatunkat használjuk.  Ez idő alatt, az agyunk nem tudatos 87%-a viszont be van zárkózva. Nálam, határozottan tanultabb emberek azt mondják, hogy a jó ötletekért, kimondottan a nem tudatos énünk a felelős.

Amikor a zuhanyzóban állunk és éneklünk (mely a feleségem szerint kizárólag a szomszédok bosszantására alkalmas), akkor valahogy éppen rányitunk a nem tudatos agyunkra. Ilyenkor a tudatos agyunk gorombán ránk szól, hogy „hagyd már ezt a sok zöldséget, öltözz és húzzál dolgozni…!”

Bármennyire is furcsa, de a mindennapos rutinos feladatmegoldási-, és döntéshozatali kényszer, akármilyen apró is legyen is az, az egyik legjelentősebb gátlója a gondolataink szárnyalásának, a jó ötleteinknek, a kreativitásunknak.

Nem hiszi úgy-e?

Hadd bizonyítsam be, egy banális kisérlettel… Ha most Ön az irodai gépénél ül, két fontos feladat között, és lazításképpen olvasgatja ezt a bejegyzést, akkor kérem, hogy gyorsan vegyen elő egy üres lapot és rajzoljon rá, csak úgy spontánul egy házat…

Nos, ha Ön is hasonló házat rajzolt (volna), akkor tegye fel magának a kérdést, hogy:

1. Miért négyzet alakú a ház homlokzata?
2. Miért van pont középen az ajtó?
3. Miért háromszög alakú a tető?
4. Miért van magasan az ajtó fölött a két ablak?
5. Miért van pont két ablaka a háznak?
6. …

Hát azért, mert az agyunkat baromira lefárasztja a kreatív (vagy laterális) gondolkodás, ezért általában olyan megoldásokat választunk, melyeket már 20-30-40 éve begyakoroltunk. Talán Ön is visszaemlékszik arra, hogy milyen házat rajzolt óvodás korában. Én nem lepődnék meg ha nagyon hasonlítana az általam rajzolt házra…

De itt hogyan jön itt képbe a WPC kerítés vagy akár a teraszburkolat?

Ismerve az agyunknak azon tulajdonságát, hogy a lehető legkevesebb energia felhasználásával próbálja megoldani a problémák javarészét, ezért a WPC kerítés vagy teraszburkolat megtervezésekor, kiválasztásakor majd megvásárlásakor is, a döntéseinket a jól bejáratott mintázatok alapján hozzuk meg.

Mit jelent ez a WPC kerítés / teraszburkolat esetén?

Azt, hogy bejön a kedves ügyfél és elmondja, hogy:

• A WPC kerítés mindenképpen legyen szürke,
• A WPC teraszburkolat legyen vörösfenyő színű,
• A kerti járda is készüljön vörösfenyő színű WPC-ből…
• És így tovább…

Ez a hozzáállás egyébként nagyon jól mutat a boltban, hiszen az értékesítő azonnal befogja a száját, mivel a kedves ügyfél magabiztosnak tűnik, érzékelhető, hogy már kiforrott az ízlése, előre megtervezett mindent, de mi ezzel a gond?

Az, hogy ugyanolyan lesz a háza, a kertje vagy bármije, mint még sok ezer, esetleg tízezer embertársunké és kevésbé fogja tükrözni annak a csodálatos embernek az ízlésvilágát, aki valójában bennünk lakozik.

Hogyan lehetünk a vásárlási döntéseinkkel önazonosak?

Mindig ódzkodom attól, hogy a „mindig mindent tudó” blogger érzetét keltsem, ezért kizárólag azt adom tovább, amit Edward de Bono-tól tanultam, aki a kreativitás egyik, ha nem a legismertebb atyja.

A döntéseink előtt mindig tegyük fel azt a kérdést, hogy:

Mi lenne, ha?

Mi lenne, ha a WPC kerítés nem szürke, hanem sötétbarna lenne, és nem bordázott, hanem éppen famintás?

Mi lenne, ha a WPC teraszburkolat nem vörösfenyő, hanem natúrfenyő színű lenne… Sőt nem egyszínű lenne a burkolat, hanem két színű, egy világos és egy sötét szál kombinálásával? De ki lehetne rakni akár három színből is…

Mi lenne, ha a terasz nem négyszögű lenne, hanem íves, ja és mellette több színből lennének kirakva különböző mintázatok?

És így tovább, és így tovább.

De, miért jó ez számunkra?

Mert jól esik különbözni a másik embertől. Mindannyian szeretnénk hattyúk lenni a kiskacsák között… És a mindezt lehetővé tevő kreativitás ott van mindannyiunkban.

Üdv,
WPC -s Guru Geri