Nincsen titkolnivalónk, de akkor vajon kell a zárt WPC kerítés?

Évekkel ezelőtt egy Budapest melletti kis községben éltünk, a település szélén. Mellettünk jófej szomszédok éltek, akikkel a kötelező köszönésen kívül szívesen megosztottuk a gondolataink egy részét is, néha meghívva őket egy sörre, de akár a bográcsban rotyogó pincepörköltre is.

Ahogyan az lenni szokott, a ház felépítése előtt egy kis idővel elfogyott a pénzünk – ezt valamikor a 2008-as világválság idejére datálnám –  melynek köszönhetően egy néhány lécből összecsapott kerítést készítettünk. Ez volt az utcafront. Az oldalsó és hátsó kerítés pedig rombuszmintás drótfonatból készült, mivel az volt a legolcsóbb.

Már az elején egy picit meghökkentett a kert nyitottsága, de az volt az általános vélekedés a családban, hogy “…nincsen titkolnivalónk, bárki benézhet…” Egy idő után viszont kezdett kínossá válni a helyzet. Főleg amikor az utcán sétáló emberek akarva akaratlanul bebámultak a kertbe, ahol napozás közben összeakadt a tekintetünk. Volt aki zavartan tovább pillantott, de volt olyan is, aki azon nyomban egy hosszadalmas beszélgetést kezdeményezett. Szóval minden irányból kezdtem érezni a zavart a levegőben. A feleségem emiatt kifejezetten utálta a kerti napozást.

Éppen ezekről a kellemetlen pillantásokról szól a legutóbbi kisfilmünk, melyben egy férfi meglesi a kertben napozó lányokat. Nyilván a videóban mi a zárt WPC kerítés helyzeti előnyét hangsúlyozzuk, de így visszagondolva mi nagyon örültünk volna ha valaki előre szól, hogy erre is figyelnünk kell ahhoz, hogy a kellemetlen érzéseket mellőzve élvezhessük a kertünk kényelmét. 

Önnek mi a véleménye a téma kapcsán?

Üdv,

Guru Geri