Ez WPC kerítéssel és teraszburkolattal soha nem fordulhatott volna elő…
Ez egy kötelező
háziolvasmány lesz, első családi ház építőknek/vásárlóknak!
2009 őszén, nyakunkon a válsággal és egy jó nagy hitellel, úgy terveztük, hogy a karácsonyt már az új otthonunkban ünnepeljük. A házat már befejeztük, de teraszburkolat és a kerítés még sehol. A nagy pánik közepette berongyoltunk az első zalakerámiáshoz, és az egyik legolcsóbb kültéri járólapot megvásároltuk, majd valahonnan szereztünk szőt drótkerítést, hogy legalább a telekhatárok ki legyenek valamivel jelölve.
A feleségemmel egy
intimebb környezetet szerettünk volna kialakítani, de a pénzhiány miatt
rögtönözni kellett. Vettünk hát turkesztáni szilt, mert a boltban azt az ígéretet
kaptuk, hogy az nagyon hamar megnő, és azt majd úgy lehet formázni, mint egy
sövényt. Addig is, a privát érzés megteremtése miatt, nádat szereltünk a drótfonatra
és így vártuk Jézuskát.
A nyugodt örömködés
egészen tavasz végéig tartott, amikor a gyerek kívánságának megfelelve,
vásároltunk egy gyönyörű beagle-t. Aki jól ismeri a kutyákat az tudja, hogy ez
egy közepes méretű vadászkopó, amelynek a lételeme a folyamatos ásás, kaparás.
Mi akkor még nem
gondoltuk, de talán Ön már kitalálta, hogy kutyus, a szőtt kerítéseken a
rombuszokat nagyon hamar 15-20 cm-esre fogja tágítani. Attól a naptól kezdve, a
szomszéd kutyája is állandó vendégünk lett a gyepen, és folyamatosan megtisztelt
bennünket a nagydolgával.
Időközben a turkesztáni szil (csodasövény) is elkezdett nőni-növögetni, először örültünk a gyors gyarapodásnak, de egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy a kerítésről a nádat teljesen letépte, melyet ez idő alatt kutya is jelentősen megcincált. Arról viszont senki nem tájékoztatott bennünket a növénykereskedésben, hogy rengeteget kell foglalkozni a szillel. Ha pedig nem tesszük, akkor az agresszivitása miatt egy néhány év eltelte után szinte kiirthatatlanná válik.
Hozzávetőleg egy év
múltán, a háznak a természetes mozgása miatt össze-vissza tört a járólap a teraszon.
Naná, hogy ugyanolyan járólapot már nem lehetett kapni a boltban, így nem
sokkal a lerakása után az összeset cserélni kellett.
Nos, ebből mi a tanulság?
A kereskedő
énemet egy kissé háttérbe szorítva azt gondolom, hogyha hosszú távra tervezünk
vásárolni bármit a házunkhoz/kertünkhöz, és nincsen elég pénzünk rá, akkor
várjunk türelemmel és ha egy kicsit drágább is – mondjuk a kiszemelt burkolat –
végül mégis olyat vegyünk, melyre évekig büszkék lehetünk, amikor a barátokat
meghívjuk egy babgulyásra.
Mert mi történt
volna, hogyha a teraszon még egy évig az aljzatbetonon kellett volna jönnünk-mennünk?
Vagy, ha egy év múlva szereljük fel a privát környezetet biztosító kerítésünket?
Hát, tulajdonképpen csak annyi, hogy megspóroltunk volna egy csomó idegeskedést,
meg némi pénzt…
A címben megfogalmazott állítást természetesen még mindig tartom. Ha WPC kerítést szerelünk, akkor nem kell szórakoznunk az egyéb takaró megoldással (turkesztáni szil, tuja, nád…) és mellette rendkívül elegáns, ha pedig a teraszt burkoljuk le a WPC-vel, akkor az elég rugalmas anyag ahhoz, hogy elviselje az új ház mozgását, arról nem is beszélve, hogy a kutya sem tudta volna kikezdeni, biztos ki és bejárást biztosítva magának.
Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.
Az elengedhetetlen sütik weboldalunk használhatóságát segítik azáltal, hogy engedélyeznek olyan alapvető funkciókat, mint az oldalon való navigáció és a weboldal biztonságos területeihez való hozzáférés. A weboldal ezen sütik nélkül nem tud megfelelően működni.