Honnan vásároljunk WPC-t? Szakkereskedőtől vagy a Praktiker-ből, az Obi-ból, talán a Bauhaus-ból?

Négy érv a szakkereskedők mellet és 2 ok, amiért a multi áruházláncokat választjuk.

1. érv: A nagyvállalatok általában nehezen kérhetők számon, és nehezen vonhatók felelőségre.
Hogy mire alapozom ezt az állításomat?

Arra, hogy ha összeakasztjuk a bajuszunkat egy multival, akkor biztosan egy egész sereg jogásszal találjuk szembe magunkat, egy korlátozott büdzsével rendelkező magánszemélyként. A szakkereskedők viszont szívből gyűlölik a bajuszakasztást. Ők a legjobban attól félnek, szinte rettegnek, hogy rosszat mondanak róluk a Facebook-on vagy/és a Google-es kommentekben. Képzelje el azt a helyzetet, amikor a WPC teraszburkolatán garanciálisan javítható meghibásodás keletkezik, és azt ki szeretné cseréltetni. Felhívja a nagy barkácsáruházat és kéri a tulajdonost, hogy rendezzék a károkat. Viccesen hangzik úgy-e? Míg ugyanezt, egy szakkereskedőnél pillanatok alatt orvosolni tudja. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bezzeg a kis szakkereskedők mennyire jófejek, hanem azt, hogy a méretükből adódóan sokkal rugalmasabban tudják kezelni a felmerülő problémákat, és messze elkerülik a törvények által biztosított jogi számonkérést, esetleg felelőségre vonást.

2. érv: Tudom azt, hogy Önnek, mint vásárlónak egyáltalán nem fontos az, hogy mennyit dolgozunk annak érdekében, hogy legjobb terméket válasszuk ki, legjobb emberek alkalmazzuk, vagy hogy folyamatosan rengeteget tanulunk és tájékozódunk a témában.

Önnek a vásárlási döntés meghozatalakor talán az a legfontosabb, hogy mely cég tesz hozzá legtöbbet az Ön életéhez, vagy akár kényelméhez stb. És ez így van jól. Bevallom, hogy vásárlóként én is ugyanígy gondolkodom. Ha egy multi céget megkérdezünk a vevői elégedettség fontosságáról, akkor nagy eséllyel azt fogják mondani, hogy nekik a vevői elégedettség a legfontosabb. De az ellenkezőjét érezzük akkor, amikor az ügyfélszolgálatnál arcokat vágnak, amikor a garanciális igényeinket szeretnénk érvényesíteni, blokkot kérnek ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velünk, és ha netán kiderül, hogy 3 év után már kidobtuk azokat, akkor látjuk az ügyintéző arcán a megkönnyebbülést, amiért nem kell velünk foglalkoznia.

Akkor is ezt érezzük, amikor az áruház sorai közt eltévedve tájékoztatást kérünk egy adott termék létezéséről, és gúnyosan, szájbiggyesztve adják tudtunkra, hogy tájékozatlanok vagyunk, mivel azt a bizonyos terméket már régen nem árulják Magyarországon… Talán már Önnek is volt hasonló tapasztalata. Ilyenkor mindig megfogalmazóik bennem az álnaív kérdés, hogy vajon a multiknál kik kerülhetnek az érdekeltek láncolatának tetejére? Megítélésem szerint elsősorban a tőzsdék, a részvényesek, a tulajdonosi kőr, a vezetőség… Hogy miből gondolom, hogy ez így van? Abból, hogy egy multinál, a működésükből adódóan, mindenekelőtt számokat kell prezentálni, eladási volumeneket. Nem szeretném azt az érzést kelteni, hogy a kisvállalat eladás nélkül is működik, mert ez biztosan nem lenne igaz.

Azt sem merem teljesen általánosan kijelenteni, hogy az összes szakkereskedőknél az érdekeltek láncolatának tetején a vevő helyezkedik el, de nálunk biztosan így van. Betegesen figyelünk arra, hogy a vásárló a legjobbat kapja. Ez nem azért történik így, mert nagyon jószívűek vagyunk és nálunk csupa áldott, tisztalelkű emberek dolgoznak. Töredelmesen bevallom, hogy emberként tök átlagosak vagyunk, földhözragadt és nagyratörő vágyakkal egyaránt, de pontosan tudjuk, hogy ha a fenti előnyöket, hasznokat nem biztosítjuk, akkor az Önhöz hasonló igényekkel felvértezett vásárlók messze el fognak kerülni bennünket.

3. érv: A megfigyelésem alapján minél nagyobb egy cég, annál komplexebben gondolkodik és elveszti a vevőknek fontos, praktikus egyszerűséget. Ezt a meglátásomat egy gyakorlati példán keresztül szeretném megvilágítani. Amikor egy kis cégnél felhívunk egy weboldalon közzétett telefonszámot, a legtöbb esetben azonnal egy valódi ember veszi fel a telefont és két perc alatt akár a cégvezetővel tudunk beszélni, a céljaink elérésének érdekében. Egy nagyvállalatnál ez sokkal bonyolultabb, hiszen legtöbb esetben már eleve egy üzenetközpont előre beprogramozott hangrögzítője válaszol, ahol jó esetben egy munkatársat kapcsolnak, akinek a kompetenciája igencsak korlátozott, nagyjából a tájékoztatás szintjén kimerül. Döntéshozót igen ritkán kapcsolnak és akkor is bonyolult vállalati protokollokat követve hozzák meg a döntéseiket. Hogy miért van ez így? Mert a multi, az ilyen helyzeteket, így tudja hatékonyan lekezelni.

4. érv: Kérem engedje meg, hogy az utolsó érvemet, rendhagyó módon, egy demagóg analógiával támasszam alá. Nevezetesen azzal, hogy egy szívműtétet, egy gerincműtétet de akár egy agyműtétet biztosan nem bíznánk egy háziorvosra. És nem azért, mert a háziorvos a maga területén ne lenne eléggé felkészült.
Nyilván a WPC teraszburkolat, kerítés beszerzésével járó problémakőr nem áll pariban, a fent sejtetett egészségügyi problémákkal, de abban nagy eséllyel egyetértünk, hogy az erre a területre szakosodott csapat gyorsabban és üzembiztosabban fogja megoldani a WPC-hez köthető feladatokat, és mivel ez egy nagy értékű, hosszú távra tervezett vagyontárgy, ezért érthető módon és jogosan, a legprecízebb megoldásra törekszünk.

De akkor mégis miért vásárol nagyon sok ember az OBI-ban, a Praktiker-ben, vagy a Bauhaus-ban?

Erre két okot biztosan tudok:

1. ok: Egy légtéren belül rengeteg mindent meg lehet vásárolni. Ergo nem kell több üzletet bejárni, ha éppen kalapácsot, festéket, villanyégőt, szaniter cuccokat, vagy akár WPC-t szeretnék vásárolni. És ez valódi érték. Tagadhatatlan, hogy ez hasznos lehet nagyon sok ember számára.

2. ok: A második oknak szociálpszichológiai háttere van. Ha az emberek azt látják, hogy sok ember ugyanarról a helyről vásárol, akkor az adott hely vélhetően számára is jó lehet… Ez az érzés a biztonság iránti vágyódásunkból, és a veszteségtől való félelmünkből származik, melyet egy automatikusan működő döntéshozatali mechanizmus hajt végre.

Emlékezzünk vissza arra a helyzetre, amikor legutóbb egy idegen városban jártunk. Melyik éttermet választottuk, és miért pont azt? Hát persze, hogy azt az éttermet, amelyben már sokan ültek hiszen, ha másoknak megfelel…
Információ hiányában, ez legtöbbünknek elegendő alapot biztosít a vásárlási döntés meghozatalához. Szándékosan írtam többes szám első személyben, mert hát én is így működöm, és ez szerintem így van jól.

Zárógondolatképpen el szeretném mondani, hogy az összehasonlításaimban szándékosan hagytam ki két olyan érvelemet, melyet úgy a nagy-, mint a kisvállalatok nagyáltalánosságban, telitorokból a vásárlók arcába szoktak üvölteni.

Az egyik az ár, a másik pedig a minőség. Két olyan kommunikációs elem, mely rendkívül relatív és nehezen bizonyítható.

Ha én, mint a WPC területre szakosodott vállalkozás azt mondom, hogy a miénk a piac legolcsóbb terméke, akkor biztosan lesz egy Praktiker, egy OBI vagy egy Bauhaus, aki azt fogja bizonygatni, hogy márpedig nálunk van ennél néhány forinttal olcsóbb. Ezek után a hitelességem megtartása érdekében azt fogom mondani, hogy „…de a miénk minőségi”. A „minőségi” kifejezés viszont a kommunikációban egy amolyan nyúlós, megfoghatatlan kifejezés, ami minden embernek mást jelent.

Például, ha valaki lakásokat újít fel, majd azokat haszonnal eladja, annak a személynek a legfontosabb az, hogy a felújításkor minél kevesebb pénzt kelljen kiadnia. Viszont, ha valaki, hosszú időn keresztül tervezi használni a teraszát, és fontos számára az, hogy ne csússzon a WPC, ne szívja magába a vizet, ne törjön el egy ráborult virágládától…, akkor úgy vélem, hogy az utóbbi személynek teljesen mást jelent az alacsony ár és a kiváló minőség.

Üdv,
WPC-s Guru Geri